Home / élménybeszámoló / Hogyan értsük meg az érzelmeinket?

Hogyan értsük meg az érzelmeinket?

Azt mondják, hogy az EQ sexy. Ma megtapasztaltam, hogy valóban az. Hoztam egy élménybeszámolót a Kósa Erika Akadémia egész napos tréningjéről, hogy legyen egy benyomásod az érzelmi intelligencia fejlesztésének fontosságáról. Teszem ezt azért, mert a sok éves munkásságom felerősítése, gondolataim nyugtázása volt az egész nap… Teszem még azért is, mert újabb gondolatokra sarkallnak, nézőpontokat tágítanak, mindezt rettentően emberien, ragaszkodva az önmaguknak állított magas minőségi elvárásaikhoz.

Az EQsexy szlogen alatt azt tűzték zászlójukra, hogy az érzelmi intelligencia fontosságát a lehető legtöbb formában és legszélesebb körben propagálják, ismeretet bővítsenek, fejlesszenek. Mindezt leginkább elhivatottságból, szenvedélyük által vezérelve.

A Kezdj El Tenni! kampányuk keretében pl. ma egy egész napos képzés során közel 250 résztvevőnek adták át gondolataikat, tudásukat, tágították nézőpontjainkat, adtak új perspektívákat.

Négy előadót hallgathattunk meg felváltva:

Kósa Erika – az ország egyik legbefolyásosabb üzletasszonya,
Náray Tamás – nemzetközileg elismert divattervező,
Szántó Ferenc – üzletembert, a Kósa Erika Akadémia alapító előadója,
Karaszi Andrea – a kaliforniai Gordon Intézet Instruktora, Okleveles Közgazdász.

Közzétette: EQ SEXY – 2017. december 31.


Asztrológia, predesztináció és siker

Náray Tamás alapozta meg a nap hangulatát. Régóta olvasom írásait, tudom, hogy elképesztően széles látókörrel rendelkezik, meglehetősen árnyalt és egyedi a humora, mégis meglepett, hogy az asztrológiát választotta első témájául. Persze a nap végére megértettem, hogy tudatosan kezdték nagyon távolról, szó szerint az Univerzum teljességén keresztül, egészen leszűkítve az egyéni példák gyakorlati hasznáig.

“Az életünk legnagyobb tragédiája, hogy azokhoz nem jut el az információ, akiknek szánnánk.” – kezdte Tamás. Jót mosolyogtam, mert ahogy végignéztem termen, a hosszú-hosszú sorokban, kb. 70% nő és 30% férfi helyezkedett el, akik szinte egytől-egyik nagyon igaziak voltak. Ápoltak és tiszta tekintetűek, jól öltözöttek és bizalomgerjesztőek. Azt éreztem, hogy izgalmas merítése a társadalomnak, mert szinte egytől-egyik olyan emberek szánták tanulásra a vasárnapjukat, akik már aránylag jól áll(hat)nak az érzelmi intelligencia terén.

Igazi idealista, árnyalt humorral és öniróniával fűszerezett, vízöntős előadás volt, de számomra semmi meglepő nem volt ebben, hiszen én is vízöntő vagyok. Minden mondat pontosan ült a megfelelő helyen és időben. Tamás elmondta, hogy ami jó, az egyszer kinövi magát és hatni kezd. Remélhetőleg így lesz ezzel a mozgalommal kapcsolatban is.

Nincs jó vagy rossz horoszkóp. Adottságaink és feladataink vannak. Így az értékelés mérőeszköze is bennünk van. Káros az egymáshoz hasonlítás és méregetés. Tamás hangsúlyozta, hogy a boldog élet feltétele a vágyaink reális megfogalmazása.

Sok-sok hiedelmen, mantraként használt hangzatos mondaton, mondáson és szlogenen keresztülmentünk, amelyekről sorra lerántotta a leplet, hogy miért is sima kábítások. Saját életének példáin keresztül hangsúlyozta, hogy ne a veszteségeinkből és a kudarcainkból gyűjtsünk kollekciót.

képesség – adottság – lehetőség

Ha ebből hiányzik bármi, akkor billeg az egész, hisz a keret adott. Az önismeretünket más nem tudja mélyíteni, mi tudjunk magunk feltárni jól. A saját érzelmeinkhez ahogy viszonyulunk, a szerint érezzük jól vagy rosszul magunkat. Születünk valamilyen adottságokkal, képességekkel, valamilyen lehetőségek közé. Ezt teljesen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tamás hangsúlyozta, hogy nem lehet összehasonlítani másokkal, hogy az adott személy éppen hol tart az életében. Elgondolkodtató volt az előadásának végén elhangzottak: “Egymással kölcsönhatásban vagyunk, egymásra hatunk, nem tudjuk egymást függetleníteni magunkat.”

Honnan jövök, merre tartok?

Kósa Erika azzal kezdte inspiráló előadását, hogy egy diagramon keresztül megmutatta nekünk, hogy az öröklött adottságaink kb. 50%-ot tesznek ki, a körülmények 10%-ot, így a szándékos tettek 40%, amit szerencsére saját kezünkbe tudunk venni, hogy ki tudjunk teljesedni.

Talán egyetlen cselekedet sincs, ami mögött ne lenne érzelem. Fontos felmérni a vágyainkat, célravezető, ha felmérjük képességeinket, lehetőségeinket. A vágyaink ott vannak bennünk születésünk óta. Az emberek élményekre és boldogságra vágynak. Erika megkérdezte tőlünk, hogy vajon mit szoktunk mondani, hogy honnan tudjuk, hogy boldogok vagyunk, mikor vagyunk boldogok. 10 emberből 9 ember rendszerint olyanokat sorol fel, ami kívül van. – Azért ez eléggé ledöbbentő. Ugye?!

A siker körforgása elképesztően szemléletes volt és azonnal befordítható saját életünkre. Mindenki azonnal lemodellezte a saját történeteire, aktuális életszakaszaira. Láttam az arcokon, hogy mindenki lázasan kutatni kezdte, hogy éppen hol tart a sorsa alakulásában. Erika szenvedélyesen és sok-sok saját gondolaton, érzésen keresztül mutatta be a döntéseinket, hogy mi és hogyan hat ránk, amikor igent mondunk bármire. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy felismerjük erősségeinket és gyengeségeinket.

“A fókuszálásod megváltoztatása az eredményeid változtatja meg.”

Nem a realitás, hanem a belső érzés határozza meg a viselkedésünket. Erika előadását végül azzal rázta, hogy segít ha felismerjük az érzéseink mögött húzódó szükségleteinket.

Sémák és sztereotípiák

Karaszi Andrea nagyon összeszedett és részletgazdag előadásában elmondta, hogy legtöbbször egyszerűsítünk, ami könnyíti a döntéseinket, de torzítunk is, így folyamatos tévedésbe kerülünk. Nagyon elgondolkodtatott azzal a résszel, amikor arról beszélt, hogy ha nem vagyunk tudatában a tévedéseinknek, akkor nem a valóságra keresünk megoldásokat.

Hogyan működünk?

  • Csak a saját sémákkal megegyező információkra figyelünk.
  • Kétértelmű információk alapján a saját sémánknak megfelelőt választjuk.
  • Hiányos információk esetén a saját sémánk alapján pótoljuk.
  • Igazságként vesszük, meg sem kíséreljük felülírni.

Összefüggéseket keresünk ott is, ahol nem is léteznek – mondta Andrea. Ezt megjelöltem magamnak, hogy még át kell gondolnom, mert nem volt vele kapcsolatban 100%-os egyetértésem.

A kép a kognitív torzítások térképe. Meglehetősen terjedelmes. 😉 Forrás és nagyobb kép itt…

Nagyon nagy bátorság kell, hogy letérjünk arról az útról, amit a tömeg képvisel és amerre a tömeg halad. A kényelem és biztonság igénye benne van a génjeinkben, az egyik legősibb igényünk.

Okok és magyarázatok nélkül veszélyes a világ. Andrea szerint minden jel csak egy jel a sok közül, előre nem szoktuk felismerni, csak utólag látszik, hogy melyikre kellett volna figyelni az ügyünk szempontjából. Azt hiszem, ezt még át kell gondolnom 🙂 de nem 5 perces téma.

 

Miért pont én?

Szántó Ferenc lendületes előadásában saját, személyes példáján keresztül érzékeltette, hogy egy-egy betegség hogyan tud megállítani, újraértelmeztetni a létet. Elmondta, hogy a dolgok nem tőlünk függetlenül, hanem velünk együtt történnek. Hiszen minden döntésünknél jelen voltunk.

Múlt – jelen – jövő

Előadása során mindenki elemezhette, hogy saját életében melyik szakaszban való tartózkodás a legjellemzőbb. Ferenc hangsúlyozta, hogy a fejlődés alapja a változás. Végigvezette, hogy mi mozdíthat ki, mik a kereteink eredete, a célokat meghiúsító tényezőkről is beszélt. Érintette a halogatást és arról is beszélt, hogy foglalkozzunk azzal, hogy mennyit bírunk.

Tudatos gondolatirányítás – a siker

Náray Tamás második előadása is nagyon érdekes volt. Tamás elmondta a kedvenc mondatomat, amit minden második-harmadik írásomban le szoktam írni.

Amit érzek, gondolok, mondok és teszek, annak HARMÓNIÁBAN kell lennie.

A siker nem egy cél, az egy következmény. Önmagában nem létezik. Olyan állandó téma, mint a boldogság. Számomra ez az előadás adta a legösztönzőbb gondolatokat. Azt mondta, hogy az egy rettenetes helyzet, ha a gyermek nem tudja, hogy mi érdekli. Első alaplépés, hogy legalább a szülő felismeri vagy felismerteti, de a gyerek is megérzi talán, hogy mit csinál szenvedéllyel, mi érdekli. Hiszen, amit szenvedéllyel csinálok, az nem megerőltető, annak nincsenek időkorlátai.

Kézzelfogható tanácsot is kaptunk útravalónak. Márai azt mondta, hogy azért tudott annyi könyvet írni, mert minden nap írt 7 oldalt. Tamás azt tanácsolta, hogy minden nap legalább egy kicsit tenni kell a céljaink érdekében. Hasznos papírra is vetni, mert akkor nem fogunk szétcsúszni és akkor átlátjuk a folyamatokat. Így az idő nem veszi át a hatalmat, nem idő lesz, hanem sorrend.

Javasolta, hogy mindig attól fogadjunk el tanácsot, példát, aki HITELES.  Aki már bebizonyította, hogy tudja, csak annak kell hinni. Hiszen levegőbe kapaszkodik az, aki hagyja magát befolyásolni külsőségek által. Meg még mondott egy sor olyan jó dolgot, hogy csak írtam és írtam, de úgy döntöttem, hogy maradjanak meg azok számára, akik ott voltak, végigülték a hosszú napot, figyeltek, jegyzeteltek, gondolkodtak. 😉

A nap végén Ferenc és Erika egy-egy előadással zárta a programot. Volt benne szó az egyensúlyról, a tervezés fontosságáról, prioritási listák alkotásáról. Erika egy nagyon személyes példán keresztül érzékeltette, hogy a sikereinkből és a bukásainkból mit tanulhatunk, hogyan tudunk újra talpra állni. Hiszen nem lesz minden startból győzelem.

A vágyakozás segít, hogy megértsük, hogy mit-miért teszünk vagy tegyünk. Az érzelmeinkben energia van, ami sokat segíthet a megélésben, felismerésben, tudatosításban.

Hiszen 10% az, ami velünk történik és 90% az, ahogy reagálunk rá.

Mit vittel el magammal a mai napról? Nagyon sok mindent.

Egyrészt van mit tanulnunk bőven. Az értelmi intelligencia és az érzelmi intelligencia sok esetben kézen-fogva jár, de ugyanakkor nem alap. Csodálkozva szemléltem a nézőközönséget, akik szabadidejüket, vasárnapjukat “áldozták” arra, hogy tanuljanak, új gondolatokkal gazdagodba többet hozzanak ki az életükből.

Természetesen volt olyan résztvevő, aki nem zárta el maga után a csapot a mosdóban – talán arra gondolt, hogy majd jön valaki utána, akinek ez a feladata.
Volt olyan is, aki telefonja az előadás közben egymás után 3x csörgött – nem jöttem rá, hogy mit akart ezzel üzenni a környezetének.
Megint más 15 percet késett szünet után, de volt olyan is, aki 45 perc késéssel a háta mögött ráérősen besétált a videó-felvételbe.
Megint más szünetben jó hangosan videó-beszélgetést szervezett magának a tömegben, túlkiabálva környezetét és volt olyan is, aki a Hilton konferencia termeinek előterében a kávészünetben előkapta alufóliás szendvicsét és kiterítette a könyöklő asztalra.

Mégis a legtöbb ember ünneplőbe öltözött és leginkább ünneplőbe öltöztette a lelkét is. Nyitottsággal, őszinte figyelemmel, önfeledt nevetéssel követte az előadásokat, hallgatta mind a 4 előadót, akik nagyon nagy szeretettel és gondos felkészüléssel sok mindent igyekeztek átadni.

A mai nap egy folyamat első állomása. Megígérték, hogy legközelebb a félelem témáját járják körbe és lesznek mindig újabb szeletek, amelyek jól illeszkednek az érzelmi intelligencia ernyője alá.

Összességében nem biztos, hogy közelebb kerültünk ahhoz a kérdéshez, hogy meg lehet-e érteni az érzelmeinket, de az biztos, hogy ha tudatában vagyunk működési mechanizmusainknak, akkor sokkal könnyebben felkészülünk változásainkra és gyorsabban tudunk reagálni mindarra, ami bennünk és körülöttünk történik. Ami pont elég alap lehet arra, hogy megfelelő igyekezet mellett felismerjük, hogy mennyire vagyunk reálisak és mennyire reálisak a vágyaink, céljaink. Jó kis önismeret-mélyítő téma, de egészen biztosan megtérül. Akár már holnap….

… ha átültetjük az elméletet végre a gyakorlatba.

Hálás köszönettel tartozom a szervezőknek, előadóknak a nagyszerű napért, a profi felkészülésért, a háttér-kollégáknak a részletekért… csodás kezdeményezés, ami remélhetőleg hasonlóan színvonalas és tartalmas programokkal folytatódik. Kíváncsian és nyitottan várom.

Az élet szép! Mondtam már?
—————————————————————-
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®

 

Kedvelted annyira, hogy hírét vidd?
3
Abo Art, avagy elveszve a pillanatban

Comments

comments

3 thoughts on “Hogyan értsük meg az érzelmeinket?

  1. A barátnőm hívta fel a figyelmemet a “Kezdj el élni” az EQszexy előadásra. Természetesen rögtön igent mondtam
    Nem csalódtunk!
    Sőt!
    Amikor befejeződött egymásra néztünk és konstatáltuk, hogy ezt 0-24-ben tudnánk hallgatni
    Hálásan köszönjük a lehetőséget, hogy egy ilyen tanulságos napot tölthettünk el.
    Imádtuk minden percét.
    Köszönet érte

  2. Irigyellek,hogy ìgy làtod.Szerintem nagyon szàraz volt.14 órakor màr szerintem a szendvicses hölgy is majdnem éhen halt a Hilton tetejèn.Jó lett volna több gyakorlat..esetleg beszèlgetès,de ez csak az èn őszinte vèlemènyem.

    1. Igazad van Edina, ez főleg egy elméleti (tréning) előadás nap volt. Mivel emberekkel foglalkozom, pontosan tudom, hogy motiválni senkit sem lehet, csak a felszínt kapargatni. Inspirálni lehet a saját tetteinkkel, viselkedésünkkel, elért és megélt érzéseinkkel, gondolatainkkal. Aztán mindenki kezd vele azt, amit épp tud vagy akar. 250 ember társaságában nem lehet átütő gyakorlatokat bedobni és a beszélgetések sem tudnak érdemben működni. Talán arra jó egy ilyen nap, hogy tisztába kerüljünk mondjuk a “hiányainkkal” és ha valóban vágyunk a saját hiányzó puzzle darabunk megtalálására, akkor kössük fel a gatyánk és induljunk neki. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Top

Kedveled az oldalam? Köszönöm, ha hírét viszed!