Előfordult veled, hogy bármi külső dologtól tetted függővé, hogy miképpen is érzed magad? Na szorongj miatta! Kivel ne fordult volna elő olykor-olykor?!
Egyik nap vezetés közben hallgattam a rádiót. Egy nagyon értelmes hölgy telefonált be, aki különböző munkaügyi szabályokat igazított ki. Gondolom, tévesen értelmezték a beszélgetés alatt. A műsorvezető megköszönte az információt, majd megkérdezte a hölgytől, hogy milyen napja van. Na itt már lehetett hallani, hogy ezt nem túl gyakran teszik fel neki mostanában… Volt pár másodperc hallgatás. Aztán azt válaszolta, hogy közepesen. A riporter nem hagyta annyiban. “Na de mitől lennél jobban, mi kellene hozzá, hogy ne közepesre értékeld a napod?” Tudod, hogy mi volt a válasz? “Jobban érezném magam, ha nem fújna a szél.” – mondta.
Tudom, hogy szoktatok olvasni Indonéziától, Írországot át egészen Floridáig. Ma itt Magyarországon, konkrétan Budapesten szürke idő van. Egészen szürke. Az ablak előtti fáról fájdalmasan útjára indult az utolsó sárga falevél is. Semmi, szinte semmi nincs, ami színeket hozhatna a napba. A szobában is jóval sötétebb van, a kinti fényszegény idő nem sok árnyalatot enged be a függönyön keresztül. Minden okom meg lenne, hogy közepesre értékeljem ezt a napot.
Van egy sor olyan történés, ami ténylegesen elviszi a figyelmünk, lopkod az energiaszintünkből. Sorscsapások, kihívások, veszteségek, elengedések, betegségek, feszültségek, megoldásra váró helyzetek. Van ilyen sok, ugye?! Kinél nem… Ehhez jön hozzá a saját lényünk működése, ami nagyban javíthatja a teljes csomagot, de legalább ugyanennyire ronthatja is. Miért? Elmesélem…
Ha az időjárástól függ, hogy mit gondolsz az életedről, akkor az érzéseid is egy ilyen gócban csoportosulnak, ami nagyon-nagyon messze van az áramlástól, emelő erőtől, támogató tartománytól. Ha majd akkor leszel vidám, ha újra kisüt a nap és melengeti az arcod, akkor minden évben sok-sok hónapot és benne önmagad mellékvágányra teszel.
Ha attól függ az egyéni megélésed, hogy van-e épp párod… és majd akkor leszel boldog, ha betoppan az életedbe, akkor elveszel magadtól egy sor olyan érzést, élethelyzetet, ami egyedül is varázslatos lehet. Ráadásul az egyedül töltött idő lehet akár felkészülési idő is. Mondjuk egy szintemelkedés, hogy minőségibb párkapcsolatban lehess majd, hogy mindazt beépítsd, amit az előzőben tanultál.
Ha attól függ az aktuális boldogságod, hogy milyen az anyagi helyzeted… és majd akkor leszel elégedett, ha több pénzed lesz, akkor lebénítod magad, szinte lekötözöd az elméd. Akkor folyamatosan a hiányra fókuszálsz és a kreativitásod legcsekélyebb mértékben sem tud szárnyalni, hogy nagyszerűbbnél-nagyszerűbb megoldásokra lelj, ami változást indíthatna be a sorsodban.
Nem ragozom tovább, mert Te pontosan TUDOD, hogy hol vannak a te egyéni, jól bejáratott majd akkor területeid. Ugye? Nem tévedek? Azt találtam ki, hogy kézbe veszem a saját rögzült programjaimat. Van kedved csatlakozni?
Ezen a szürke, borongós napon legyen rajtad valami piros. Egy sál, egy öv, egy pulcsi vagy épp egy karkötő. Igen, piros bugyi is jó lehet, ha jobb ötleted nincs. 😀 Ez legyen a szimbóluma annak, hogy a mai nap pont jó arra, hogy a majd akkor programjainkat felszámoljuk. Vagy legalább néhányat kigyomláljunk.
Ha nem ismered fel, hogy valamitől függővé teszed, hogy milyen állapotban vagy tartósan, mit érzel, hogyan éled meg a történéseid… akkor erőteljesen a kiszolgáltatottá válsz. Mindennek, ami kívül van. Van és lesz is egy sor külső dolog, amire nehéz lesz nemet mondani elsőre. Gyakorlás kérdése, lépésről-lépésre haladj. Minden kicsi siker, SIKER. Ma pl. a pirossal azt üzenjük a világnak, hogy hatással lehetünk a saját sorsunkra, minimum a hozzáállásunk által. Ami pedig kőkeményen kihat a megéléseinkre. Kitaláltad már a Te saját mai pirosod? Mi lesz az? Üzenjünk egymásnak és az egész világnak! Akarjuk felismerni, hogy mekkora felelősségünk van a saját történeteinkben!
Az érzéseink erős építőelemek, de legalább annyira lehetnek veszélyes fegyverek. Simán ellenünk fordulnak. Ha van erre figyelmünk, akkor képesek leszünk egyre többször visszavenni az irányítást. Ami nem is olyan rossz cél, ugye?
Az élet szép! 
Mondtam már?
—————————————————————
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®