Home / életvezetés / A felfogható felfoghatatlan

A felfogható felfoghatatlan

Mi a csudát tudunk mi a világról? Vannak tények, meg leginkább annak látszó akármik, amelyeket megtanultunk, hallottunk, láttunk, mondták, tanították, programozták. Aztán lesznek hitrendszereink, rögzült mintáink, megingathatatlan világképünk, vallási, politikai hovatartozásunk. Jó esetben áramlásba kerülünk és szárnyalunk mindezektől, a rosszabb illetve gyakoribb esetben inkább szűk dobozba zárjuk magunkat, amelyen keresztül éljük és értjük a világot… és ha nem figyelünk, akkor korlátolt, demagóg lényekké válunk.

Számomra az Univerzum csodálatos kapcsolódások sora, megannyi apró, tökéletesen illeszkedő láncszemmel. Jelek és megerősítések sora tanít, formál, alakít. Az időt még egyáltalán nem tudom értelmezni, de kellően nyitottnak tartom magam, hogy megengedő üzemmódban szemlélődjek ezzel kapcsolatban is. Miért? Mert nem ad ugyan tartós boldogságot ez a létállapot, de sokkal többször vagyok egységben magammal, mint korábban, amikor ragaszkodtam a bármihez.

Tegnap egy nagyon jó kis kiránduláson egy nagyon fontos gondolatot kaptam valakitől. Azt mondta, hogy vannak emberek, akikhez szól Isten és még meg is hallják… de erről nem sokaknak szokott beszélni, mert nem értik igazán. Aztán arról beszélgettünk, hogy mennyire keveset értünk a világból és lehet, hogy sokkal többünk hallja a Mindenség hangját, csak fogalmunk sincs, hogy azt halljuk vagy csak megszokásból, félelemből, bizalmatlanságból jól elnyomjuk.

Hazafelé eszembe jutott, hogy két napja az én kedves talpreflexológusom ajánlott egy nagyszerű filmet. A kirándulás után olyan hangulatba kerültem, hogy vágytam rá, így megnéztem. Megint azt éreztem, hogy minden, mindennel kapcsolódik. A jelek döbbenetes rendben mutatják az utat, amit ha nem mi szerveztünk épp akkor és épp oda, akkor nem sok értelme van bárminek ebben a létezésben.

Nem tudom, hogy mennyit tudsz az írisz azonosításról, de számomra egy rendkívül izgalmas terület. Elvileg nincs két egyforma. Ezt találtam róla egy szakmai oldalon:
“Az írisz finom rajzolata és az ujjlenyomat véletlenszerűen alakul ki a terhesség során az embrionális korban. Akárcsak az ujjlenyomat esetében, nagyon nehéz – ha nem lehetetlen – az írisz egyediségének bizonyítására. Sok tényező befolyásolja az írisz és az ujjlenyomat a szerkezete kialakulását, ezért a téves azonosítás esélye rendkívül alacsony, ismert, hogy még a genetikailag azonos egypetéjű ikrek esetében is teljesen különböző az írisz szerkezete.” (securinfo .hu)

Az említett film címe: A szem tükrében. Fent van online, ha akarod pl. itt meg is tudod majd nézni (a vége főcím és stáblista után is van még a filmből…):

Talán fikció. Ma még. Nem hollywood-i szuperprodukció, viszont olyan fontos kérdéseket feszeget, amelyek jóval messzebbre mutatnak annál, mint amit fel tudunk fogni a világból. Ha kicsit is érdekel a lélekvándorlás témája, az Univerzum forgásának és törvényszerűségeinek témája, akkor jó szívvel ajánlom. Ráadásul a film első fele, a főhősnő mondatai olyan mély mondanivalót hordoznak, hogy egyesével is a falhoz vágnak, hát még így csokorban… Utána lehet, hogy elgondolkodsz azon, hogy tényleg minden úgy van-e, ahogy elsőre látszik… és ha másért nem, talán kevesebb dologról nyilatkozunk ezután úgy, hogy tény. Legyen inkább egy lehetséges rész… semmiképp sem egész.

Az élet szép! Mondtam már?
————————————————————–
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád!

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Top