Végre itt az új év! Legtöbben azért várják, mert elhozza a reménységet, hogy az új esztendő sokkal többet, jobbat adhat. Akár azért, mert mindig jobbra vágyunk, akár azért, mert csapnivalóan rossz volt.
Vannak elképzelések, hogy akkor tesszük a legjobban, ha magunk mögött hagyjuk az elmúlt évet, benne minden fájdalmat, csalódást. Lezárjuk és minden figyelmünket, energiánkat a jövő felé fordítjuk. Meggyőződésem, hogy ez fél megoldás csak. Egyfelől jó a tanács, mert tényleg nem érdemes tartósan a múltba ragadni és minden jelen életi kudarcunkat arra fogni, hogy anno mi és hogyan történt. Felesleges újra és újra visszatérni egy korábbi történéshez és minden hegedő sebet rendszeresen feltépni. Igen, jogos. Viszont a továbblépés felismerés, és így megoldás nélkül nem hozhat stabilitást a későbbiekben. Szerintem.
Alapozás
Sokáig gondolkodtam, hogy van-e alap, ami mindannyiunknak szükséges, hogy hatékonyan foglalkozzunk az álmainkkal, céljainkkal. Arra jutottam, hogy van. Fontossági sorrendben:
- Testi és lelki egészség. Ha a test kibillen egyensúlyából, akkor az összes erőforrásunkat a gyógyulás megteremtésére fordítjuk, így minden további álom, terv, cél a sor végére kerül. Pontosan ezért a lehető legfontosabb az egészség megőrzése, egy tudatos prevenció alkalmazása. Nem majd, nem máskor, mert szinte mindig akkor már késő, túl sok véráldozat árán lehet (ha lehet) visszaállítani. Mostanában több beteg ember arcát fürkészve szomorúan állapítottam meg, hogy döbbenetesen sok belső erő kell megtartani az optimizmust, a tervezgetés képességét és az őszinte hitet a célok megvalósulásával kapcsolatban. Ugyanígy tekinthetünk a lelki egészségünkre. Egy reményvesztett, kiégés közeli állapot nem jó táptalaj még a tervezgetéshez sem. Ha egyáltalán lenne kedvünk, igényünk ilyen állapotban ezekkel foglalkozni. Nem mondok vele újat: nem lesz. Ha tartósan szomorúak, céltalanok vagy letörtek vagyunk, nem érdemes húzni az időt, fel kell térképzeni a mögöttes okokat, hogy változzon a helyzet.
- Őszinteség. Szorosan összefügg az első ponttal és túl is mutat rajta. Helyzetfelismerés után bátor szemlélődésre van szükség. Igen, a tükörben. Ez egyrészt jelenthet valóban egy tükör előtti ácsorgást, befelé figyelést, de tükörként funkcionáló emberi kapcsolatainkat is jelenti. Amit megélünk családunk, társunk, kollégáink körében az sok-sok információval segít, hogy őszinték legyünk jelen állapotunkkal kapcsolatban.
- Egyéni felelősségvállalás. Semmi baj nincs azzal, ha hiszünk a csodákban, nyitottak vagyunk a misztikus varázslatokra, teremtő áramlásra. Sőt! Kell is a hétköznapi racionális daráló mellett, de az alap továbbra is az lesz, amit mi, egyéni szinten beleteszünk a folyamatainkba. Növekvő elvárásokkal, sértettséggel, meg nem értettséggel is le lehet élni egy egész életet, de azt meg úgy minek?
Új év – új tervek
2019 nagyon más energetikájú év mint az elmúlt 2-3. Sokkal több támogatás érkezik, gyarapodás várható sok életterületen, ha nem sült-galamb repkedést figyelők vagyunk. Végre egy sor támogatás és lehetőség által aktualitása VAN az új terveknek. Megint a FEM3 Café-ban kezdtem az évet, ahogy az elmúlt években már többször, ismét az új év – új tervek volt a téma. Korábbiak: 2017, 2018
……….
Teljesen mindegy, hogy most hol tartunk! Az is lényegtelen, hogy minden szükséges eszköz, támogató, erőforrás a rendelkezésünkre áll-e a jelen pillanatban. Az számít, hogy élő, növekvő-e az elköteleződés a céljainkkal kapcsolatban. Ha van hit, belső vágy, társul hozzá szenvedély, akkor az út során úgyis előkerül minden segítő, lesznek források, eszközök, növekszik a belső-külső erőforrás is. Haladni fogunk… mert nem tudunk mást tenni.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
Na akkor ha már ragaszkodunk az új év – új célok kampányunkhoz, akkor soha jobbkor nem kezdhetjük, mint most. Ma. Bár halkan súgom, hogy szerintem ugyanilyen jó az időpont az első tavaszi napsugarak mellett, rügyfakadáskor. Vagy egy meleg nyári nap madárcsicsergéses, balzsamos reggelén, de az aranyban táncoló őszi erdő szélén ücsörögve naplementekor is pont jó. Tök mindegy. Pontosabban nem ez a lényeg!
Az a lényeg, hogy mennyire akarod!
- Mondjuk büdös a szád? Nem, nincsenek rossz fogaid, egyszerűen csak láncdohányos vagy. Ott tartasz még, hogy arra hivatkozol, hogy bármikor le tudod tenni, meg neked pont nem is rossz a leheleted? Vagy már ott tartasz, hogy ez az út sehová sem vezet és éppen itt az ideje egy nagy döntésnek?
- Vagy mondjuk minden csoportképen hátraállsz, mert van rajtad 1-2 vagy inkább 10-20 kiló felesleg? Ott tartasz még, hogy mázlid van, mert szép az arcod vagy sármos vagy, így jó ruhákkal tutira nem tűnik fel senkinek az extrán cipelt hájad vagy már érzed, hogy sem az ízületeid, sem az érhálózatod nem képes rugalmasan kezelni a folyamatot és éppen itt az ideje egy nagy döntésnek?
- Esetleg annyi tárgyhoz ragaszkodsz, hogy az otthonod lassan olyan, mintha ószeres lennél? Ott tartasz még, hogy Te ilyen típus vagy és jól érzed magad a felhalmozott emlékeid között, vagy már érzed, hogy a zsúfoltság elveszi az életerőd és a költözés, vagy minimum egy szelektálás szükségessége kapcsán itt az ideje egy nagy döntésnek?
- Fuldokolsz a kapcsolatodban, egy idegen ébred melletted, jelez a gerinced, veséd, gyomrod, de ott tartasz még, hogy közös vagyonra, lakásra, gyerekre hivatkozva kész vagy a végletekig hazudni a világnak (és persze magadnak), hogy minden a legnagyobb rendben van, vagy már nem félsz kimondani, hogy megérdemelsz egy új esélyt, akár egy új társ mellett, és itt az ideje egy nagy döntésnek?
- Ólomsúlyokat cipelsz képzeletben a lábaidon, ahogy a munkahelyed felé tartasz? A bejárati ajtó előtt egy mély levegővel és egy erőltetett mosollyal vagy képes csak belépni? Semmi új nincs, nem kapsz motivációt, sem elismerést, régóta nem tudod, hogy mi tart ott, esetleg mobbing vagy más megaláztatás részese is vagy, esetleg csak “szimplán” a kiégés felé menetelsz és ott tartasz még, hogy örülnöd kell, hogy legalább valahonnan kapsz fizetést, meg valamit dolgozni kell, vagy érzed, hogy ennél többre vagy képes és valami másban igazán ki tudnál teljesedni, így itt az ideje egy nagy döntésnek?
Sorolhatnám, de szerintem pontosan tudod, hogy mi mindennel egészíthetnéd ki a listát. Mert égetően benne van a jelenedben, kristálytisztán látod, hogy hol lehetne, kellene változtatnod. Térjünk inkább át a megoldás részére, úgyis az szokott az érdekes lenni! 🙂
Van döntés? Tényleg? Sziklaszilárd? Legalább már sikerült kimondani, hogy ez vagy az nem mehet így tovább? Király. Akkor jöhet az újragondolás. Énidő, elvonulás, befelé figyelés, 1-2 óra magadra, ceruza, papír. Akár egy Újragondoló Napló is jó lehet. Őszinte beszélgetés társsal, barátokkal, közös elemzés, szakember bevonása, ha nehezen megy egyedül. Akár hozzám is jöhetsz egy nézőpont váltó beszélgetésre. Ha pedig régóta naplót írsz az érzéseidről, akkor most jött el az ideje, hogy visszaolvasd miről is írsz az elmúlt hónapokban, milyen érzések kavarognak benned.
Ha veled van a döntésed, akkor indulhat az újratervezés. Nagy célok, kis célok – vérmérséklettől, szándéktól, hajtóerőtől függően. Egy reális önismerettel rendelkező személy pontosan tudja, hogy milyen terveket kell összeállítania, hogy elinduljon és haladjon is a folyamataiban. Jó eszköz lehet egy Újratervezés Napló a folyamathoz, de ugyanilyen klassz egy üres notesz és a kedvenc tollad, hogy végre sorba vedd, hogy mit is szeretnél, ahhoz mikor és mire is van pontosan szükség. Mérhetővé kell tenned, hogy az újabb és újabb lépcsőfokoknál megünnepeld a sikereid, módosítsd a tervet, ha épp úgy látod, vagy bevonj másokat, akik részesei a tervednek.
Az elmúlt évek újragondolásai és újratervezései pedig felszínre hozták bennem a Megvalósítás tréning létjogosultságát. Ha képes vagy kézen-fogni magad és tudsz őszintén elemezni, önigazolás nélkül ránézni az eredményeidre, képes vagy fenéken billenteni olykor magad vagy egyszerűen csak visszacsatolni, megdicsérni, akkor simán végig fogod vinni az összes terved, célokká alakulnak és sorra kivitelezed. Ha viszont egy kicsit nehezen megy és jól jönne a támogatás, akkor pedig szeretettel várlak, hogy havonta 1x, akár személyesen, akár online, de következetesen dolgozzunk azokon az ügyeken, amelyek olyan fontosan szíved számára. Tényleg, jössz? 😉
Most úgy látom, hogy aki testileg-lelkileg egészséges, már tud és mer őszinte is lenni, kész egyénileg felelősséget vállalni a saját életéért, az egyre kevesebbet mutogat kifelé. Látja, hogy hol van tennivaló, nem fél, hogy koszos lesz a keze, ha pedig padlót fogott, feláll, leporolja a ruháját és megy tovább.
Életem alapjait átformálta anno egy film, benne egy gondolat:
“Az Alpok egyik részén Ausztriában, amit Semmeringnek hívnak, lehetetlenül meredek és rendkívül magas hegyek vannak. Építettek itt egy vasutat, ami összeköti Bécset Velencével. Megépítették a síneket, még mielőtt létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert tudták, hogy egy napon megérkezik.”
(részlet a Napsütötte Toszkána című filmből)
Azóta szinte minden tervemmel, célommal kapcsolatban ezt az elvet vallom. Gyakran az első lépés megtétele a legnehezebb. Amikor még nem látszik teljesen az út. Nem meglepő, lehetnek (lesznek) benne kanyarok, buktatók. Lehetnek kidőlt fák, amelyeken át kell majd verekednünk magunkat, akár meg kell ugornunk közben a saját határainkat is. Sőt! Lehetnek, lesznek olyan emberek, akik sok keserűséget okoznak, mert általuk egy időre elveszítjük a hitünket a szerelemben, vagy miattuk költözni kényszerülünk, esetleg új munkahely után kell néznünk. Igen, akkor ott ők hátráltatnak, bántanak, megviselnek, lökdösnek, közben csak általuk kap gellert a történet, amiben épp vagyunk. Utólag kiderül majd, hogy ők is nagy-nagy segítőink voltak, csak épp kellemetlen eseményeken keresztül tudták megtenni, hogy lépjünk, változtassunk. Meglátod, utólag összeáll a kép!
Nem tudom, hogy mikor olvasod. Talán január elején, de az is lehet, hogy már márciusnál tartunk a naptárban, vagy mindjárt itt a karácsony. Lényegtelen. Csak az számít, hogy van-e HIT, ERŐ, BIZALOM, MEGENGEDÉS, HÁLA benned, hogy haladj! Azon az úton leginkább, amit minden zsigeredből érzel, hogy a tied… az összes többi úgyis zsákutca és kénytelen leszel visszafordulni.
Az élet szép! Mondtam már?
————————————————————————-
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®