Újra és újra felbukkan a téma és minden alkalommal rájövök, hogy milyen fontos, mennyi minden kérdésünkre képes választ adni. Gary Chapman amerikai keresztény író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó írt először az 5 szeretet-nyelvről még 1992-be. A lényeg azóta nem változott, nagyon egyetemes felismerésekre jutott.
A nyelvről írt, amelyet használunk. Amely annyira eltérő lehet. 5 fontos szeretet-nyelv mentén csoportosította a szeretetünk sokféleségét. Miért annyira fontos érteni? Természetesen magunk miatt, de ezt megelőzi az, hogy értsük a másikat, legyünk tisztában a másik szeretet-nyelvével, amit “igényel”, ahogy szereti (vagy inkább érzi és érti?), hogy szeretik… mert ezzel tudunk hozzájárulni saját boldogságunkhoz (is). Bonyolult? Dehogy! Azt hisszük, hogy mindenki úgy szeret, ahogy mi. Azt gondoljuk, hogy ahogy kimutatjuk a szeretetünket, ugyanúgy esik jól másnak és ugyanazt érti és érzi. Micsoda zsákutca! Hiába igyekszem kimutatni a szeretetemet bárkinek, ha az nem tudja “értelmezni”, mert egészen más nyelvet beszél, így számára szeretettelen marad a helyzet, mert nem kapja meg, amit annyira szeretne, amire zsigeri szinten vágyik – és persze fordítva.
Értem? Vagy mégsem?
Látszólag könnyen érthető a feladat, mégis a házasságok kb. 60%-a válással végződik, sőt nagy részében a válást többedszerre is megismétli ugyanaz a személy. Tehát nem tanul. Könnyű azt mondani, hogy nem volt szerencséje, mindig egy olyan emberbe futott bele, aki nem illet hozzá, mindig a másik a hibás… de igazából mi mindig ott vagyunk, reakcióinkra reakció a válasz, tükörként ragyog vissza a másik, csomagunkat visszük magunkkal. A legnagyobb tanulási felület a párkapcsolat, ahol amint meglátjuk a másik hibáit, akár egészen kicsi szálka méretben, a saját elviselhetetlen deszka méretű hibáinkról árulkodik. Arról beszél, hogy akarjuk-e venni a jeleket, tudjuk-e értelmezni az üzeneteket, a tanulandó feladatot fel akarjuk-e dolgozni vagy egészen egyszerűen újra az egyszerűbb utat választjuk és inkább kezdjük az egész folyamatot a legelejéről. Látszólag üdítő a dolog. Az elején ott van az izgalom, a bizsergés, a bizonytalanság, a vetítés, a játék. Igen ám, de idővel, ahogy mélyül a kapcsolat, lekerülnek az álarcok, közel kerül egymáshoz két ember, hozzák egymás számára a “feladatokat”, amelyek miatt mint mágnes egymás mellé vonzódtak. Én azon emberek csoportjába tartozom, akik hisznek a lélek vállalt feladataiban, így abban is, hogy mi lelkek ezeket a találkozásokat, egymással vállalt sorsokat, kihívásokat, leckéket jó előre “megbeszéltük”. Akit kiráz a hideg ezen gondolattól, attól elnézést kérek, ettől még nem gondolom másképp.
Kicsit másképp közelítettem meg a témát itt a videóban, de szerintem ugyanarról van szó. Önszeretet témát boncolgatom, de pontosan azért, hogy mélyítsük önismeretünket, hogy tisztában legyünk a működtető mechanizmusainkkal:
Aki olvasta a könyvet, vagy meghallgatta a hangos könyvet, az pontosan tudja, hogy a szeretet miért annyira fontos az emberiség életében. Bemásolom a wikipédia rövid összefoglalóját az öt szeret-nyelvről, amolyan emlékeztetőül:
Elismerő szavak
Az elismerő szavak esetében az egyik fél úgy érzi, hogy a társától érkező, magától értetődő dicséret mindennél többet jelent számára. A szavak tehát ebben az esetben többet érnek a cselekedeteknél.
Minőségi idő
Akinek a minőségi idő a legfőbb szeretetnyelve, az a rá irányuló figyelem hatására érzi leginkább azt, hogy őt igazán szeretik. Ez lehet egy beszélgetés, egy közös vacsora, vagy egy közösen eltöltött hosszú hétvége is. A kulcskifejezés az osztatlan figyelem, hiszen tévézés, olvasás, közben nem lehet kapcsolatot építeni.
Ajándékozás
Az ajándékozás annak szimbóluma, hogy gondolunk a másikra. A szeretet látható jele. Nem szabad összekeverni azonban ezt a szeretetnyelvet az anyagiassággal, hiszen itt jelképes, apró ajándékokról, meglepetésekről van szó, az érték nem számít. Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, már az is a megbecsülés jele, ha valaki időt szakít arra, hogy megtalálja számára a megfelelő ajándékot, vagy meglepje őt.
Szívességek
Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, bármely cselekedet, amely megkönnyíti az életét , rengeteget jelent. A másik fél által elvégzett feladatok (bevásárlás, főzés, mosás, takarítás stb.) kicsiny szolgálatként foghatók fel, amelyek azonban tervezést, időt és fáradságot igényelnek. Jézus egy másik egyszerű, de hatásos példáját mutatta a szolgálatnak: megmosta tanítványai lábát.
Testi érintés
Az átölelés, hátba veregetés, kézfogás, a kar, váll vagy az arc figyelmes megérintése a szeretet vagy törődés kifejezése lehet. Azon személy számára, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, a fizikai jelenlét és az elérhetőség a legfontosabb. Egy-egy kedves mozdulat többet mond számukra száz szónál.A tapasztalatok alapján egyébként sokkal egészségesebbek azok a gyerekek lelkileg, akiket kiskorukban sokat ölelgetnek, babusgatnak, hiszen mindannyiunknak szüksége van gyengédségre.
Vajon tudjuk, hogy számunkra melyik szeretet-nyelv az igazán meghatározó, amely mentén tudunk szeretni és vágyjuk a szeretetet? Károly György Tamás elkészített egy online felmérőt, amelyben 30 eldöntendő kérdésre kell válaszolni, a végén egy kördiagram formájában szembesülhetünk azzal, hogy melyik szeretet-nyelv jellemez bennünket. Nagyszerű munkát végzett!
Érdekel? Itt tudod megnézni.
Elsődleges szeretet-nyelvről beszélünk! Miért fontos ez? Minden ember birtokolja, igényli a többi szeretet-nyelvet is, csak kisebb mértékben. Sokaknál markánsan kirajzolódik egyik az ötből, de olyan is van, hogy kettő dominál erősen, amely azt mutatja, hogy az elsődleges szeretet-nyelv mellett van egy másodlagos szeretet-nyelv, amely szintén fontos számunkra. Azért jó ezt tudnunk, mert ezzel önismeretünket mélyíthetjük, amely segíthet, hogy a kihívásokkal teli terepen tudatosabban “bolyongjunk”. Hiába gondoljuk, hogy mi majd ezt jobban csináljuk, ha csak ösztönből próbálunk nekifutni szerelmi kapcsolatainknak, akkor könnyen elvérezhetünk érzelmeink csataterén. Számtalan kutatás foglalkozik a szerelem elmúlásával, átalakulásával. A legtöbb kutatás kb. 2 évre teszi, amíg az euforikus állapot velünk van, aztán kezd alábbhagyni, átrendeződni. Nem kell ettől félni persze, csak nem kell nagy szemekkel pillázni, hogy most akkor mi van, mitől nem sikerült cáfolni azokat a fránya statisztikákat. Lehet persze, csak egészen másképp, mint gondoljuk. Ahogy mutálódik az emberiség, úgy figyelhetjük meg érzelmi életünk, alapértékrendünk átrendeződését, ugyanúgy változnak a párkapcsolatok szabályai, alapkövei. Ma már nagyon más értékek mentén rendeződik egymás mellé (és marad esetleg egész életében együtt) két ember, mint 50 vagy 100 éve. Sőt! Nagyon valószínű, hogy már 10 év múlva is nagyon messze lesznek attól, amit ma épp befogadhatónak tartunk. Hiába a nosztalgiázásra való hajlam, a sok bezzeg az én időmben szöveg, ez folyamatosan változik és új szabályrendszerek mentén alakul át, kicsit még be is gyorsul az átrendeződés folyamata.
Fontos szétválasztani a szerelmet a szeretettől. Az az irányíthatatlan, sokszor érthetetlen módon felbukkanó és mindent elsöprő érzés, amit már jó sokan átéltünk, nem keverhető össze a szeretettel. Sokan emlékszünk rá talán, hogy az a gyomorgörcsös érzésekkel járó egymásnak feszülés nagyon ritkán adott 30-50 év szeretetben, harmóniában, egymást építő és erősítő közös éveket. Nagyon gyakran a köd elmúltával felismerjük, hogy “benéztük” a dolgot, mert a szeretet nyomai sincsenek, ösztönök, hormonok, irreális vágyak és persze tanulandó feladatok löktek egymás felé. Természetesen van olyan szerelem is, amely fejlődése közepette egy erős barátsággá, mély szeretetre épülve kreál egy új fajta szerelemet, amit nehéz definiálni, bőven elég újra és újra átélni. Az ösztönszerű szerelem során hiába gondoljuk, hogy irányítani tudjuk, valójában semmilyen ráhatásunk nincs, így tudatosan nem is generálhatunk szerelmet senki iránt. Hiába szeretnénk, nem fog a szívünk megtelni szerelemmel valaki iránt, mert az logikusnak tűnik. Ezért van az, hogy hiába mondjuk, hogy rendezett a világ, amelybe a párunk invitál, hiába a stabilitás, jó anyagi körülmények vagy épp vágyott életstílus, csak egy ideig hazudhatjuk magunknak a szerelmet, utána kénytelen-kelletlen be kell vallanunk, hogy ez már inkább érdek, sajnálat, szánalom vagy valami hasonló, de semmiképpen sem szerelem.
Visszatérve a szerelemből építkező szeretetre, az is ingoványos talajon jár mostanság, talán a marketinggel átitatott üzenet-lavinák miatt, amelyek szerint el kell dobni mindazt, ami nem működik és újat kell helyette beszerezni. Az, aki látja és elfogadja, hogy a vibráló, gyomorliftezős szerelem után jövő korszak, a mély szeretet is tele van érzelemmel, megélt örömmel, vággyal, az tudatosan felismeri, hogy értelem és érzelem összhangjában kell folytatni a közös utat, így akaratunk is fontos szerephez jut. Mindez önfegyelem nélkül aligha megy és vastagon benne van az igény az önmunkára, önfejlődésünk szükségszerűségére kapcsolaton belül és magunkban is. Ha túljutunk az “agy-mosott” szerelmi állapoton, akkor a lelkünk mélyén nagyon vágyjuk, hogy olyan társ legyen mellettünk, aki szabadon döntött, hogy szeretni akar bennünket és mi is fordítva. Mi ebben a kihívás? Nos az, hogy energiabefektetés nélkül nem tud működni! Kell hozzá akarat, kitartás, következetesség, figyelem, vágy arra, hogy a másikat szeressük, lehetőleg úgy, ahogy neki jó és ez viszonozva is pont úgy működjön. Milyen fura. Ezek szerint a megszállott állapot után indul a valódi szeretet, akkor kerülünk abba az állapotba, hogy saját döntéseink mentén cselekedjünk, érezzünk.
Mi lehet akkor az üzenet? Mit kell hasznosítanunk, beépítenünk?
A fentiek függvényében a szeretet választás dolga, ha valaki úgy dönt, hogy párkapcsolatot működtet, akkor naponta kell beleteremtenie a létezésbe ezt a döntését. Még nagyobb a kihívás, mert mindkét félnek posztulálni kell, bele kell teremteni a létezésbe élő, működő, létező párkapcsolatát. Egyedül nem lehet átvinni a nehézségeken a közös ügyet, a kapcsolatot, egy idő után elfogy a lelkesedés, kitartás és jön a kiégés, fásultság, jön a rutin, megszokás, szürkülés és kicsúszik kezünkből a lendület, vágy… és egy idő után reményvesztetten túlélő üzemmódban folytatjuk életünket. Attól függően, hogy milyen szocializációs minták vannak a hátunk mögött, vagy belekövülünk és robotként várjuk az út végét, vagy tele szomorúsággal, ezer sebbel a gödör mélyén kucorogva a válás mellett döntünk. Van, hogy barátként (akár szép érzésekkel) válunk el természetesen, mégsem visszük magunkkal a felismerést sokszor, hogy nagyszerű páros lehettünk volna, ha tudtuk volna jól szeretni egymást.
Hogyan találhatunk akkor fogódzkodót?
Gary Chapman felismerései és ezek beépítése jó alapot biztosít arra, hogy valami tartós és szép dolgot hozzunk létre a párkapcsolat nevű játékunkban. Csodálatos közös utazás lehet, ha nagyon tisztán ismerjük a saját szeretet-nyelvünket, képesek vagyunk felismerni a másikét és társunk legalább ugyanilyen tudatossági szinten áll a témához. Ekkor nagyon jó alapot teremthetünk, hogy szeressünk és szeretve érezzük magunkat. Kellenek útmutatások, kellenek pontos fogalmazások, tiszta mondatok, dicséretek, egyértelmű gesztusok, érzéseinket kifejező figyelmességek, valódi minőségi idő. Leginkább azok, amelyek számunkra nyomógombok lehetnek.
A témát boncolgatva egy beszélgetésünk során örömmel hallottam Irén felismerését: “Hiába veszek ezer és ezer ajándékot a másiknak, mert én erre vágyom, ha nem ismerem fel, hogy számára az elismerő, dicsérő szavak mutatják egyértelműen a szeretetemet, akkor két irányból sérül a történet. Egyrészt csalódottak vagyunk, mert úgy érezzük, hogy a másik nem figyel ránk, nem is szeret, sosem vesz semmit, még egy zacskó gumicukrot sem, míg a másik ezer mérföldre érzi magát a másiktól, hiszen nem is emlékszik rá, hogy mikor dicsérték meg, hiába kapta naponta a kisebb-nagyobb ajándékokat, mivel az semmit sem jelent számára.”
Éva is képes volt kimondani a helyzet bontogatása során: “Nézzük mi együtt a TV-t, megyünk bevásárolni együtt, látszólag sok időt töltünk együtt, de számomra ez nem szól a szeretetről. Én minőségi időről álmodozom, amikor egymásra figyelünk, halk zene mellett egymás felé fordulva beszélgetünk. Semmiképp sem megy háttérben a TV, ami szinte mindig képes közénk állni. Sőt! Azt is látom már, hogy Géza számára a testi érintés a legfontosabb. Ha megsimogatom, ha ölelgetem, ha szexuálisan közel kerülünk egymáshoz, akkor újra és újra érti és érzi, hogy szeretem.”
Amikor párkapcsolati témákat teszünk az asztalra, mert itt érezzük az elakadást, nagyon fontosnak tartom, hogy első lépésként a két fél ismerje fel pontosan kettőjük szeretet-nyelvét. Ha ismerjük a sajátunkat, ismerjük a másikét és ráadásul még a másik is a mienket, FELISMERI és folyamatosan emlékezteti magát rá, tehát ISMERI, akkor az egy olyan alapot hozhat létre, amelyben a párkapcsolat érzelmi légköre annyira stabil, hogy minden nehézség ellenére érezhetjük a másik szeretetét és mi is képesek vagyunk a másiknak kimutatni azt.
Mennyire egyszerű. Pont ez a nehézsége! Bizony. Ha valami túl egyszerű, akkor azt gondoljuk róla, hogy nincs jelentősége. Elsőre mégis minden párkapcsolatban vergődő, párkapcsolatban szerelmesen bontakozó, épp csak ismerkedő vagy pillanatokkal az új párkapcsolata előtt állónak javaslom, hogy töltse ki a tesztet, legyen tisztában a saját szeretet-nyelvével és legyen képes megmutatni ezt a másiknak.
Visszatérve írásom címére, gondolom, hogy nyilvánvaló, hogy nincs fontosabb szeretetnyelv, nem lehet dominánsabb vagy jobb egyik a másikhoz képest. Egyetlen dolog számít, hogy a társunk és saját szeretet-nyelvünket ismerjük. Elképesztő térkép és iránytű együtt ez az ismeret.
Amikor létező, működő, de döcögő párkapcsolatban vagyunk és nem vagyunk pontosan tisztában, hogy mi lehet az ok, hiszen hatalmas szerelemnek indult, akkor szánjunk magunkra és így a jövőnkre egy nyugis fél napot. Írjunk egy listát az örömeinkről. A saját örömeinkről, a saját vágyainkról. Arról, ami lehet, mert nincs szabály, nincs lemondás, nincs gond és kihívás. Bármi jöhet a listára, amely arról szól, hogy mit szeretünk, hogyan szeretünk – ahogy Gary fogalmazott “szeretet-tankunk” mitől van tele, vagyis hogyan szeretjük, hogy szeretnek. Miután mindketten megírtuk ezt a listát, szépek kicseréljük a papírt. Egy használati utasítást, egy titkos kulcsot kapunk a másikhoz, ha jól tudjuk értelmezni. Nem 5 perc lesz, fontos, hogy szánjunk rá időd, rágjuk át magunkat a listán, minden sorát értelmezzük. Ha ügyesen csináljuk, akkor nagyon pontosan körvonalazódik a másik elsődleges (és esetleg másodlagos) szeretet-nyelve és ennek függvényében képesek leszünk jól szeretni a másikat… miközben ugyanezt teszi a másik. Felismeréseink után nem árt megbeszélni, hogy tisztázzuk érzéseinket, gondolatainkat, ezzel segítve egymást önismereti utunkon, mélyülő párkapcsolatunkban.
Igen, kell hozzá tudatosság. Kell hozzá kitartás, szabad választás, hogy akarjuk működtetni, mert a világ legnagyszerűbb dolga szeretni és szeretve lenni. Hiába hisszük, hogy ez működik magától. Pontosabban működik, ha magázódunk: “Magától” és “Magától”, vagyis Tőled és a Társadtól.
Ennyi. Akit pedig a téma minden részlete sokkal mélyebben érdekel, jó szívvel ajánlom a könyv teljes elolvasását. Nagyszerű élmény lesz, sok felismeréssel.
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®