Látszólag nagyon messziről kezdem azt a témát boncolgatni, hogy lehetséges-e bármi más, mint azt korábban gondoltuk, de mindjárt kiderül, hogy miért is teszem. Ha most megkérdezem, hogy mit tudsz a nap-éj egyenlőségről, akkor talán csípőből válaszolsz, hogy ebből kettő van, tavasszal és ősszel, amikor A Föld mindkét félgömbjén egyforma hosszú a nappal és az éjszaka. Sőt, ez tavasszal pont ma van, március 21-én.
Ez biztos?
Ha csak azért kattintottál, mert tényleg ez a március 21 aggaszt, akkor megnyugtatlak, nem egy hatás-vadász blogcímbe futottál, valóban lesz szó a mai napról.
Ebben a videóban bár beszélek a csillagászati tavaszról is, igazából csak mellékes része a mai témánknak. Sokkal jobban érdekel a korlátozó hiedelmek, elavult hitrendszerek témája 😀 de egy gondolatot mindkettő együtt is megér:
Miért hoztam fel példának ma ezt? Pontosan azért, mert nagyon szépen szimbolizálja, hogy miképpen is működünk. Nagyon sokszor robotpilótára váltunk és anélkül, hogy átgondolnánk, mögé néznénk a történeteknek. Gyorsan és határozottan kijelentéseket teszünk. Sőt! Még talán úgy is gondoljuk, ahogy gondolnánk, ha gondolkodnánk rajta.
Mert így szokott lenni
Néhány ügyfelem kedvenc mondatait rendre felírom és egy váratlan pillanatban visszaolvasom őket. Egyikük sem szokta szeretni ezt a részét a közös munkánknak. 🙂 Ne dőlj hátra, ezek a mondatok akármikor, sőt legtöbbször elhangozhatnak bármelyikünk szájából. Idézek párat:
- nincsenek igazi, erős és határozott férfiak mostanában,
- a mai nők túl erősek és mindent jobban tudnak, mint a férfiak,
- mindenkinek van párja, csak nekem nem,
- a mai gyerekek liberális nevelési módszerek miatt hisztisek és kezelhetetlenek,
- itt nem rúgnak ki, mert mindig közös megegyezés a szokás,
- ő is akar családot, csak még kicsit bizonytalan,
- ebben az országban nem lehet tisztességesen pénzt keresni,
- aki egyszer megcsalta a párját, az bármikor máskor újra megteszi,
- ha egy nő elmúlt 45 éves, akkor már reménytelen, hogy természetes úton gyereke legyen.
Nem folytatom, mert szerintem most a Te füledben is ott cseng az a sok-sok mondat, amit hallani szoktunk másoktól, meg persze, amiket mi is oly gyakran mondunk, anélkül, hogy megvizsgálnánk, hogy ezek tények-e.
Lehet másképp?
Valamelyik nap beszélgettem egy ingatlan ügynökkel. Azt mondta, hogy hívta egy nő, hogy menne megnézni egy házat és már visz is magával pénzt, mert pont ilyet keres. Elnevettem magam és azt mondtam neki, hogy persze, pont így szokott lenni. Tudod mit mondott? Igen, nem így szokott lenni, de nem jelenti azt, hogy most nem így lesz. Elgondolkodtatott. Ha most veszel egy mély lélegzetet, kicsit hátradőlsz, hogy egész napi hajtásodtól megfeszült vállaid, hátat megpihenjen, tiszta oxigén jusson a tüdődbe… akkor mit gondolsz a mostanában felvillanó témáidról? Mit szoktál általában feltételezni? Mennyire befolyásolnak a korábbi tapasztalásaid? Milyen gyakran nyúlsz vissza a múltban legyártott sémáidhoz, amelyeket automatikusan ráhúzol a jelen történéseire is?
Úgy általánosságban és akár konkrétan is: meg szoktad engedni, hogy másképp legyen, mint az feltételezed? Képes vagy feladni a Mindenségnek a helyzeteket, amelyek messze túlmutatnak rajtad, az erődön, hatótávolságodon? Együttműködő tudsz és akarsz lenni? Vajon elég bátor vagy, és kíváncsi, hogy megengedd azt a gondolatot, hogy lehet másképp?
Ha most kiválogatnád a hirtelen előtóduló gondolataid közül mindazt, amiről azonnal van határozott véleményed, hogy hogyan szokott lenni, miképpen működik, mi a menet… akkor maradna bármi a listán? Nem lehet, hogy túl gyorsan gondolunk bármiről bármit?
Talán így a tavaszi napfordulón, a csillagászati tavasz kezdetén, ami ugye nem is ma van… pont jó alkalom átgondolni, hogy nem minden tény. Lehet az is persze, de előtte egy kört megér, hogy megengedő üzemmódba helyeződjünk, és lehessen bármi más. Vagy még annál is jobb, mint amit legjobb pillanatainkban el merünk képzelni, ha amúgy szánnánk rá időt.
Az élet szép! 
Mondtam már?
—————————————————————-
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®