Home / önismeret / Macsókák

Macsókák

Így hívom azokat a hölgyeket, akik elfelejtik, hogy tartósan szereptévesztésben vannak.

Pár napig mami születésnapja kapcsán wellness-ezni voltunk. Jó alkalom szemlélődni, figyelni a működésünket, emberi létünk mechanizmusait. Te is szeretsz megfigyelni, vagy csak én vagyok erre nyitott?

Történetünk főhőse a 35-40 közötti Hölgy, aki szíve választottjával pihent. Rendszeresen a férfi előtt érkezett az étterembe, határozott léptekkel haladt el a pincér mellett. A pillanat tört része alatt körbepásztázta az éttermet, kiválasztotta az asztalt, elegáns mozdulattal az asztalra dobta kézitáskáját és már fordult is a felpakolt svédasztal felé – “ez jó lesz” kijelentéssel kiegészítve. Társa mint hűséges inasa, apró, kacsázó léptekkel követte. Mire az asztalhoz ért, hogy leüljön, már csak a hátát látta ismét a kedvesnek. A pincér is tehetetlenül állt, aki széket akart betolni, itallapot akart kézbe adni, alap etikett szerint próbált eljárni, de a minimális szemkontaktus hiányában kénytelen volt tudomásul venni, hogy most más szabályok szerint játszanak.

A játékvezető a Hölgy volt. A világ a Hölgyé volt. A szabályokat is Ő írta és leginkább az Univerzuma egyetlen szereplője Ő volt. A férfi? Energetikailag, viselkedésében, gesztusaiban is teljesen eltörpült, szinte láthatatlanná vált.

A vacsora többi részét már nem figyeltem, csak egyetlen alkalommal néztem oda, amikor a Hölgy oldalra fordult, hátát a széknek feszítette, haját lágyan a vállára dobta és belemosolygott a saját kezében tartott telefon képernyőjébe. Tette ezt néhány tucatszor, az elkészített fotókat pedig mindig gondosan lemeózta. Férfi szereplőnk tovább asszisztált, békésen nézegette, mosolygott, türelmesen várt az üres tányérja felett, néha a körmét piszkálta.

Idilli. Másnap este megismétlődött a történet. Sancho Panza-nak neveztem el magamban a férfit, mint hűséges fegyverhordozó totyogott a nő után. Nem volt ötlete, nem akart semmit sem feltalálni, megmutatni, esze ágában sem volt irányt mutatni, választani, dönteni, védelmezni, elkápráztatni, társsá válni. Talán már leszokott róla. Talán már leszoktatták róla. Talán így egyszerűbbek a játékszabályok. Talán így könnyebb az élet.

Arra bátorítalak, hogy legyen bátorságod felülbírálni a játékszabályaidat. Nem mindig cél az, hogy könnyű legyen a folyamat vagy épp kellően zökkenőmentes, esetleg lezsírozott. A szíve mélyén mindenki pontosan tudja, hogy mit miért is csinál, miért köt olyan kompromisszumokat, amelyek igazán nem annyira jók, csak nagyon kényelmesek. Még akkor is, ha látszólag mindkét fél megkapja azt, amit akar, amit elvár, amiért “megéri”… azt gondolom, hogy hosszútávon megbosszulja magát. Szereptévesztésben úgy a legrosszabb lenni, ha még tudunk is róla.

Aggyal is lehet működtetni egy párkapcsolatot, főleg könyvelő aggyal, hogy a követel-tartozik oldal mindig szem előtt legyen tartva, de azért a szívet sem szabad kihagyni. Ha cél a valódi és tartós harmónia…. amit persze el lehet nyomni, háttérbe lehet szorítani, de azért kár lenne kiiktatni egy IGAZI szerelmi történetből. Szerinted?

Az élet szép! Mondtam már?
————————————————————————–
Hegedüs Erika ©

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Top