Bevinnélek a színfalak mögé… tegnap megint egy nagyon jó téma jött felszínre. Mesélek egyik utolsó beszélgetésemről.
Az volt a téma, hogy miért fontos az irány megkeresése, megérzése, valódi felismerése.
Honnan indultunk? Konkrétan és hosszasan kifejtésre került, hogy mi a gond a helyzettel, miért nem jó érzés benne lenni, mi a vacakság vele.
Aztán jött a kérdésem: OK, de mit is szeretnél igazán? Mi lenne jó, ha nem ez lenne?
Egy ideig csend volt. Szemvillanásából éreztem, hogy „aknamezős” területre tévedtünk.
Ennyit a konkrét történetről, úgyis a hasonlóságok felismerése mentén tudunk magunkba nézni és ha kell, változtatni. Szóval és tettel! Mi a helyzet aktuális életterületeden? Azon, ami most kiemelten foglalkoztat, ami talán megakaszt, dilemmákat cipel az orrod elé.
Arccal irányban vagy? Látod a fától az erdőt? Elméd és szíved is követi tekinteted? Régi mondás, ha a problémákon gondolkodunk, akkor az problémákat generál, míg ha megoldásokkal kezdünk foglalkozni, akkor azok megoldásokat hoznak.
Ugorjunk vissza az ügyedhez! Most így az Újhold utáni nap… most van itt az ideje, hogy erőforrásaidat számba vedd, tegyél elméletben és gyakorlatban is magadért. Fókusz kérdése. Aki indul, az haladni is fog. Aki még filozofálgat kicsit, az olyan, mintha a következő körben nem dobhatna… várnia kell a következő megfelelő pillanatra. Tehát a „nemjó” helyett jöjjön mindaz, ami jó, ami továbbvisz, ami utadon tart, ami visszacsatol, megerősít, tapasztalást és bölcsességet ad. Amiért igazából jöttél. Amiért itt vagy. Te akartad… most csak a szabad akaratod szabotálhat, de az meg már milyen lenne?!? 
Nem tudom, hogy Te hogy vagy ezzel, de amikor én megérzem, hogy döntéseim és tetteim micsoda elképesztő erővel befolyásolják a jövőt, akkor szabályosan kiráz a hideg. Az ember egy csodálatos lény. Ha ÉL.
Az élet szép! Mondtam már?
————————–
Hegedüs Erika ©