Home / élménybeszámoló / Oda teszed magad?

Oda teszed magad?

Jó ez a kifejezés, ugye? Mi magyarok pontosan értjük, hogy mit is akar ez jelenteni. Max. nem mindig tesszük oda magunkat, amikor kellene, amikor tudnánk, amikor lehetne. Szerinted?

Mai történetem a nyaralásomhoz kötődik. Idén olyan mázlista voltam, hogy eljuthattam Portugáliába, ami a szívem csücske. Európán belül nagyon sok dologban hasonlít kicsiny hazánkra, ami a gazdaságot, fejlődést stb. illeti és mégis annyira más.
Az építészete pl. letisztult és egységes, nincsenek kiugró, oda nem illő fantazmagóriák, az utcák, terek tiszták és rendezettek… de nem a turisták körültekintő hozzáállása miatt. Szeretik az idegeneket, jól bánnak a vendégekkel, élvezik az életet és nem feltétlenül törekszenek pénzkidobásra, hivalkodásra. Hosszasan sorolhatnám, hogy mi varázsolt el, kezdve azzal, hogy a nagyon kulturált metró egészen a repülőtérig kivisz, vagy arról, hogy bármelyik városban jártunk, még a peronőr is tudott és akart segíteni.

A sok történet közül egyet mesélek most csak el. Ültünk az étteremben és olyan vacsora volt, amihez nagyon vágytam volna coca-colára. Nem vagyok rá büszke, de nagy függőségben éltem vele jó ideig, de egy döntésem miatt január óta max. 2 pohárral ittam. Ott, akkor nagyon jó lett volna. Kérdeztem a pincértől, hogy tud-e coca-colát hozni. Szabadkozva mondta, hogy náluk az étteremben pepsi van, de ne aggódjak, egy perc és átugrik a szomszéd boltba és vesz nekünk. Elkerekedett a szemem, szinte viccnek éreztem, nekem volt fura, hogy indulni akar. Megnyugtattam, hogy nem lesz világvége, ha rendelünk mást. Fél perc múlva visszajött, hogy eszébe jutott, hogy ő hozott a műszakjába egy egész üveg coca-colát és még nem bontotta fel. Ha megiszunk egy egész üveggel, akkor nagyon szívesen felszolgálja a vacsora mellé. Annyira abszurd volt, hogy el kellett fogadnunk a kedvességét. Azt sajnálom, hogy végül nem fényképezkedtünk le, mert hosszú időre beégett a memóriámba ez az este.

Ne érts félre, nem akarom a magyar vendéglátást lehúzni és hiába jut eszembe pár horror történet, ma mégsem ebbe az irányba szeretnék ellépni! Sokkal inkább szeretnélek elgondolkodtatni, hogy Te az akármilyen életterületeden, ahol dolgozol, élsz, szeretsz, nevetsz… ott mennyire teszed oda magad? Sokszor a pillanat tört része alatt eldől, hogy bele tudsz-e és bele akarsz-e ereszkedni a történetbe úgy, ahogy az a legjobb tudásod, figyelmed, szereteted szerint lehetséges.

Gondold végig! Nyugi, senki sem figyel, nem is bírál és nem is fog megdorgálni. Egyszerűen magad miatt tedd meg. Ha pedig arra jutsz, hogy lehetne ez egy kicsivel jobb, már csak a saját örömöd miatt is, akkor tedd oda magad.

Bennem ez a nyár pont ezt a felismerést hozta. Első körben önmagam miatt teszem, másodsorban pedig mindazokért, akik kapcsolódnak velem. Sokkal jobb úgy élni, ha érzem és élem azt, amikor ODA TESZEM MAGAM.

Egyetértesz ezzel? Hálásan köszönöm, ha megosztod. Ha mást nem, hát az én munkámat segíted vele.

Az élet szép! Mondtam már?
———————————————————–
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Top