Igazából a párbeszédről szeretnék ma gondolatot váltani veled, de pár beszédről jutott ez eszembe. Pár hónapja kigyomláltam minden olyan oldalt, ami elvitte a figyelmem – de erről már írtam korábban.
Töröltem a felszínes, figyelem-hajszoló, üres oldalakat, nem kértem a bulvárból és a konkurenciának nevezett oldalakat is átgondoltam, hogy nekem ki is a konkurenciám… így a saját értékrendem szerinti kollégákat, példa értékű emberek oldalait, mintát adó, utat mutatókat tartottam csak meg. Az Égiek is szeretnek, mert az ismerőseim megosztásaiban sem kell gyakran összeakadnom az ilyen, korábban törölt oldalakkal. Szoktál Te is szelektálni?
Mondhatjuk, hogy buborék világot teremtettem ezzel az életembe, ami jogos is lenne és jó meglátás… mégis jobb ez így. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a világban semmi sem fekete vagy fehér. Tele van önzéssel, gyarlósággal, elképesztően eltérő ütemben haladunk, sokat hibázunk. Az idiotizmus mellett hely jutott az aberráltságnak is és a gonoszságnak is, az álszent ezotéria sem tud mindent elfedni, átkeretezni.
Spirituális emberként azt vallom, hogy mindent én kértem, én vágytam, az én elképzeléseim szerint sodor elém az élet… de bevallom, hogy az aktuális pillanatban megélni, belemenni, kidolgozni – nos az sokszor kőkemény, lelket és testet romboló, szívet szaggató is tud lenni, amellett, hogy csodákat is hozhat.
Visszakanyarodva pár beszédhez… ma a párkapcsolat témában jutott eszembe néhány gondolat. Igen, ma jött egy megosztás, ahol egy párkapcsolati téren kompetens (vagy magát annak gondoló) elmondja a frankót. Azért, hogy trendibb legyen vagy piacképesebb, becsomagolja szlengek közé, trágársággal fűszerezve, könnyeden, lazán. Aztán elolvastam a reakciókat, milliónyi hozzászólást és meg kellett állapítanom, hogy igaza van. Azt adja, amit a piaca igényel, amivel vevőit ki tudja mozdítani, ami eladható.
Ja, a témám… térjünk is vissza rá 
de úgy, ahogy mi, itt az oldalon egymás között meg szoktuk beszélni. 
Ma reggel azon gondolkodtam, hogy miképpen kanyarodnak a kapcsolódásaink, mikor és milyen párkapcsolati minőségeket tudunk megélni. A héten egy férfi ügyfelem volt, aki mesélt a családi boldogságáról és annak árnyoldalairól. Meglepett az őszintesége, ahogy merte megmutatni, hogy a férfi egón, a felszínen túl micsoda vágy van lelki és szellemi kapcsolódásokra, hogy egy házasság életben tudjon maradni. A férfiak erről ritkábban beszélnek. Ha van az ügyük, akkor mennek előre és jó esetben rettentően hálásak a stabil hátországért. Közben? Közben ott van végig a vágy, hogy a szeretett nő újra és újra felismerje, hogy milyen elemi erővel vágyik a lelki és szellemi kielégülésre, amit kapcsolatuk szárnyaló időszakában megéltek.
Munkám során sokkal több nővel szoktam találkozni, mint férfivel. Pontosan látom, hallom, ismerek a közös történeteinket, gondolatainkat, tépelődéseinket, amiket a női agy megkreál. Kérdés az – erre a hétvégére – hogy a nagy agyalásunk közepette vajon van-e figyelmünk, érdeklődésünk, időnk, terünk arra, hogy megfigyeljük a férfi “kattogást”. Mindazt, ami a felszín mögött van.
Ma azt gondolom, hogy csodálatos találmány lenne egy fordító gép, ami közvetítene nő és férfi között, hogy ne beszéljenek el egymás mellett, hogy pontosan azt és úgy értsék, ahogy a másik mondani akarja. Na de sajnos az nincs. Mi marad? Szerintem van a saját egónk, ami olykor dünnyög, meggyőz, bevisz az erdőbe… másrészt van a józan eszünk, belső barométerünk, megérzéseink, hitünk, ami pontosan jelez, ha kell lelassít, ha kell figyelemre int.
Mi meg kanyargunk a kettő között. Aminek a függvénye lesz aktuális kapcsolódásunk a világhoz, a Másikhoz. Szokták mondani, hogy azzal főzzünk, ami van. Na igen, de hogy mi van bennünk, az a mi felelősségünk… így lehet az, hogy az is a mi felelősségünk, hogy milyen kapcsolatot tudunk vagy akarunk építeni. Jó dolog ez a legózás. Felnőtt módra.
Az élet szép! Mondtam már?
————————–
Hegedüs Erika ©