Home / életvezetés / Sorsanalízis a véletlenek nyomában

Sorsanalízis a véletlenek nyomában

Vannak, akik szerint minden véletlenül történik. Ezzel szemben akadnak olyanok, akik figyelik és meg is lelik az összefüggéseket a rendszerben, így kétségük sincs, hogy rend van a világban. A harmadik csoport pedig hangulata, aktuális élethelyzetei szerint dönt arról, hogy vannak véletlenek, vagy semmi sem az.

Szondi Lipót (magyar idegorvos, pszichiáter, a sorsanalízis és a Szondi-teszt megalkotója) kezdte kutatni, hogy mi lehet emögött, hogy generációkon keresztül ismételjük ugyanazt, csak épp más-más környezetben. Lehet, hogy nem feltétlenül a szüleink „kódjait” aktiváljuk, sokszor nagyszülők, dédszülők programja kapcsol be. A választás alakítja a sorsot – ha bővebben érdekel, rendívül izgalmas olvasmány Sorsanalízis és önvallomás című írása.

„Korán tudatosodott bennem, hogy minden élőlény közül egyedül az ember képes a család által előírt sorsát tudatossá tenni. Éppen ebben áll az emberi méltóság. Ám az emberi lét nagy terhét cipeljük azáltal, hogy magunkra kell vennünk azt a feladatot, hogy a lehetséges, családtól és öröklődéstől függő sorslehetőségek közül válasszunk, és ezzel áthidaljuk, esetleg megoldjuk a sorsban lévő szabadság és kényszer közötti ellentéteket…”

Napjainkban itthon Dr. Káplár Mátyás tanácsadó szakpszichológus foglalkozik mélyebben a sorsanalízis témájával. Mire jó ez? Az analízis segíthet, hogy megértsük, hogy a „kényszer-sors” helyett dönthetünk egy másik út mellett. Az persze nem elég, ha nagy-mellénnyel, emelt fejtartással párszor kijelentjük, hogy „na majd mi jól, másképp fogunk mindent csinálni, mint az elődeink”. Bár ilyen egyszerű lenne. Megint az a fránya önismeret, igen, nagyon kell hozzá. Ugyanis valódi rálátás, belátás után DÖNTHETÜNK úgy, hogy egy másik sorsot választunk magunknak. Miért jó ez? Leginkább azért, ha tudatosan választunk magunknak egy új utat, egy másik mintát, akkor nem ismételjük meg valamelyik elődünk történetét. Azért ez eléggé jól hangzik, nem? Természetesen egy sor jó dolog miatt lehet ismételni felmenőink mintáit, de ezt is tudatosan célszerű művelni. A gond inkább ott van, amikor mindez tudattalanul történik. A genotropikus választás lényege abban van, hogy két ember kölcsönösen vonzhatja egymást, ha mindkettő az öröklési anyagában megegyező, rejtetten visszatérő öröklési hajlamokat hordoz. Basszus, az a döbbenet, hogy ez tök tudattalan végig. Csak találkozunk, valami történik, vonzódni kezdünk egymáshoz és megindul az ismétlés. Nem csak szerelmekre kell most gondolni, ugyanígy lehet baráti kapcsolódások esetén, sőt munkában, de ugyanez a minta játszhat be betegségekkel vagy akár a halálnem választással kapcsolatban is.

Engem ez meglehetősen elgondolkodtatott, figyelni is kezdtem a történeteket. A családban megjelenő történetek, tünetek genetikusan átadódnak későbbi generációkra – mondja Káplár Mátyás.

Miért vonz mindig ugyanaz?

Példánk főhőse egy fiatal nő, aki társat keres. Amikor megnéztük a történetét, elég volt az apai mintáig menni, ahol rendkívül izgalmasnak tűnt a az apa, aki jóképű férfi, kifelé akár George Clooney, erős és határozott. Belül persze félénk, szorongó. Tele elfojtással, amit függőségei tartanak szinten. Kapaszkodó a folyamatos dohányzása illetve a nem túl agresszív, de rendszeres, napi szintű alkohol fogyasztása. Természetesen a nő párválasztásai során voltak a korábbi mintáktól eltérő kapcsolódásai is, de egy idő után felfigyelt, hogy vannak ösztönös fordulatok is a sorsában. Ma már szerencsére azonnal felismeri a régi mintát és nem csúszik bele a megmentő játszmába, amit tettek anyai ágon felmenői. Történetünk főhőse épp a minap találkozott egy újabb George Clonney hasonmással. Tényleg, szó szerint. 40-es évei vége, markáns arc, szép szemek, igéző mosoly, sármos őszülő haj. Amikor emberünk mesélni kezd, kicsi szüneteket tart, hiszen közben e-cigit szív. Évek óta esténként megiszik 2 korsó sört vagy a hidegebb napokon 4-5 deci bort. Otthon. Rutinból. Megszokása, rögzült mintái része. A férfi mesél arról, hogy várja a megfelelő nőt, aki kirántja ebből a mocsárból. Ő maga képtelen, de igazából nem is nagyon akar, mert jó ez így neki. Legjobb lenne, ha egy megfelelő nő besimulna a „panel-proli” életébe – mint mondja félig viccesen. A nő már elég sokat tanult magáról és az ismétlődő történetiből. Szinte beindul a sziréna a fejében. Hiába varázsolja ez az igéző szempár, már nem ad teret annak a verziónak, hogy „na nem baj, eddig ilyen volt a férfi, de majd mi jól megváltoztatjuk, hiszen csak ránk várt”. Nem, mert már kellően „dörzsölt”, hogy tudja, ez a lemez túl ismerős. A vége is hasonló szokott lenni. Ma már azt is tudja, hogy ez nem az Ő saját elképzelése az élete kanyarjairól. Átvesz/átvett választásokat.

Mi lehet a megoldás?

Elsőre nagyon jó, ha figyelünk. Kifelé, befelé. Nem árt tudni fontos dolgokat a múltunk szereplőiről. Hogyan éltek, kivel éltek, milyen döntéseket hoztak. Aztán az is hasznos, ha megnézzük életünk visszatérő történeteit és azok közös jellemzőit. Sokat tanulhatunk kudarcainkból, mindabból, ami ellen végül a lelkünk tiltakozott, amit nem tudott bevenni a gyomrunk. Mert mondjuk valahogy nem értjük, hogy hogyan is kerültünk abba az élethelyzetbe, mi lehetett a vonzó benne, ha most, a jelenben, tudatosan semmi pénzért nem választanánk.

Beállítottságunk szerint nekivághatunk a felfedező útnak egyedül, de bevonhatunk szakembert is. Akár egyéni terápiában egy szakpszichológus vagy mondjuk egy profi családállító is sokat segíthet, ahogy egy kineziológus is, ha sikerül feltérképezni a rögzüléseket, amiket oldani lehet, miközben folyamatosan növekszik a rálátás életünk és elődeink életének szövevényes történeteire.

Természetesen ezen az úton lesz számtalan nehezítő tényező is. Bekapcsolhat a naivitásunk, a tündérmeséken felnőtt gyermeki énünk reménykedni kezdhet. Hogy talán ez most más lesz, ezt majd Ő tudja irányítani. Majd sikerül a másikon változtatni, majd nem ismétlődik meg az, ami már olyan ismerős. Ilyenkor kapunk egy újabb felületet a tanulásra és tapasztalásra… de történhet másképp is. Választhatunk egy másik utat is. Már csak azért is, mert talán pontosan látjuk, hogy semmi sem véletlen, ami történik velünk. Semmi sem sodródik elénk random módon, minden szálnak előzménye van. Ha pedig már van rálátásunk a véletleneknek látszó események, szereplők és helyzetek láncolatára, akkor arra is esélyt adunk magunknak, hogy DÖNTSÜNK, hogy mindezt kérjük, vagy épp, hogy nem.

Megnyugtató és egyszerre felszabadító. Talán ennek fényében több energiánk lesz, hogy végre szemlélődni kezdjünk. Felfedezhetünk útjelző táblákat, amik ugyan eddig is ott voltak, csak nem volt rá szemünk. Na de sebaj, ahogy mondani szokták: jobb később, mint soha. 🙂

Az élet szép! Mondtam már?
———————————————————————–
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®

 

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Top