Egyre nagyobb a szakadék a spirituálisok és az ellenlábasok között. Már komoly blogok is foglalkoznak a spirituális idiotizmussal, egyre több spiri megcsömörlik, mert nem akar úgy működni a cucc, ahogy eredetileg gondolta vagy ígérték. Az is igaz, hogy a “jó vagyok, szép vagyok, kedves vagyok” mantra sem úgy működik, ahogy elsőre gondoltuk az elvonulásokon, megvilágosodásokon, csendességeken. Egyre több az okos… meg a még okosabb.
Mégis fáj a szakadék növekedése… az ellenlábasok korlátoltsága, a csökönyösség… mert a nagyhangú ellenzők is ugyanolyanok, mint azok, akik nem akarnak kinézni a világukból, csak épp ők a saját világukból nem akarnak kinézni. Aki azt hiszi, hogy jobban tudja, mert ő már messzebb lát, messzebb jár stb. az nagyon nem jó lépésekkel emelgeti a kicsi virgácsait… ugyanis nincs egyen-út, nincs tuti a dobozban és a megoldások sem lehetnek egyformák.
Van, aki most megy először kineziológushoz, családállításra, előző életes utaztatásra, drámajátszóra vagy kiskutya simogatóba… és várja, és örül, és rácsodálkozik, és beválik, és működik… vagy épp várja majd csalódik és továbbmegy. A másik meg már jön. Mindenhonnan. És már azt várja, hogy mikor fog rácsodálkozni valamire végre és mi fog működni. Van, aki meg nem vár semmit vagy épp nem is tud semmiről semmit, így nincs is mire rácsodálkoznia.
Akkor most kinek van igaza? Mindenkinek. Ne bosszantsatok már Drága Mindentudók azzal, hogy valaki jobban tudja. 
Na jó, nem is bosszankodom… egyszerűen csak szeretnélek megerősíteni, távolról megölelni, támogatni… hogy hidd el, hogy jól tudod, érzed, gondolod. Jók a lépéseid egymás után, mert nem lehet másképp, mint ahogy történik. Minden döntésed helyénvaló és döntést követ majd egy újabb döntés. Bízz abban, hogy meg fogod lépni, aminek itt az ideje! El fogod érni, ami soron következik a nagy terved szerint. Megtanulod, találkoztok, megéled… mindazt, ami pont most és pont érted van. Ha figyelsz, ha ott VAGY. Ha jelen vagy a saját életedben. Felnőttként.
Ez már túl spirituális? Na, jó vállalom. 
Akkor az vagyok. Egy ideje nem agyalok, nem boncolgatok, nem parázom. Egy ideje feladtam, hogy majd én tudom, majd én megoldom. Feladtam. Érts jól: az ÉG felé. Egy ideje figyelem az Égi jeleket, ahogy összeáll bármilyen kép, ami évekig, évtizedekig nem tudott összeállni. Egymásba kapcsolódnak olyan láncszemek, amelyek létezéséről nem is tudtam. Csak figyelek. Na jó, nem csak figyelek. Áramlok. Tudatosan engedem az érzést növekedni, hogy minden összeáll, minden fonódik. Össze. Értem. Nem dőlök hátra sült galambot várva, nagyon is odateszem magam a “feladatba”, ha annak van itt az ideje, de nincs bennem tuti hajszolás, görcs, vádaskodás, elnyomás. Sem más, de leginkább magam felé sem.
Miért meséltem magamról? Mert Te én vagyok, én Te vagy… olyan sok minden hasonló bennünk. Mindegy, hogy a spiri oldalon vagy, esetleg a másikon. TUDD, HOGY REND VAN. Olyan rend, amilyet megengedsz magadnak, amilyenhez felnősz, amilyet meg tudsz élni.
Az élet szép. 🙂 Mondtam már?
————————–
Hegedüs Erika ©