A címet kérdő formában írtam, de akár kijelentő is lehet. Bizony! Egész 2019 arra készített fel bennünket, hogy jelentős változások történjenek az életünkben idén.
A hagyományos asztrológiai szakemberek, pl. Buzsáki Gábor szerint a Szaturnusz idén vagy húzni fog, vagy tolni (ami ugye, nagyon nem mindegy!).
Az ősi magyar csillagbölcselet, az asztrozófia képviselői közül pl. Veress Mónika úgy fogalmazott, hogy a Szaturnusz szétrobbantja a merev és életképtelen formákat, hogy valami új rendszert építsen.
Na az van ezzel, hogy igen, elvehet, elvihet olyan „intézményeket”- kapcsolatokat, helyzeteket, munkákat – amelyekben azt hittük, hogy baromi jó nekünk és biztonságot ad, vagy épp kényelmet, esetleg kiszámíthatóságot. Szeretjük az ilyeneket, ugye!?!
Sajna az élet nem szereti, ha állóvízben poshadunk, a változások megpörgetnek és elmozdítanak. Látom és élem, vagy a szárnyára kapva emel egy nem is látható vagy elsőre felfogható magasság felé, esetleg épp spiráltölcsérként szippant be és húz egyre mélyebbre.
Megint ott vagyunk, hogy minden megélésnek van magasabb és alacsonyabb szintje. Leginkább tőlünk, a hozzáállásunktól, hitünktől, elköteleződésünktől, alázatunktól függ, hogy merre mozdul el ez az egész. Vagy tévednék?!?
A pillangó-lét előtt mindenki hernyó
2008-ban kezdtem a segítő szakmában elmélyedni. Eleinte nem akartam pénzt kérni érte, aztán meg nem tudtam. Mindannyiunknak vannak falai, amelyek gátló tényezőként beragasztják 1-1 állapotba.
Aztán észrevétlenül eltelt 12 év, és ahogy most elemzem a munkám, azon gondolkodom, hogy semmi sem olyan, mint ahogy elterveztem. Egyre kevesebb ügyet vállalok olyat, ahol valaki önérdekérvényesítést szeretne elsajátítani az anyósa vagy épp a társa irányában. A nő-erő építő programom is jó ideje felfüggesztődött. Majd lesz, ha időszerű lesz – most úgy érzem. 
Most úgyis tele a piac ilyen szolgáltatókkal. Hiába tanultam párkapcsolati coachingot is, mostanában semennyire sem érdekel. Szerencsére a piacon vannak a témában nálam sokkal jobb szakemberek, van kihez fordulni. Valami miatt (?) a márkaépítés jön elő újra és újra. Önmagunk vagy a vállalkozásunk újrapozicionálása, majd belehelyezése a létezésbe.
Egyik reggel egy Meseház ablaka mellett ücsörögve jöttem rá, hogy rettentően jó dolog áramolni a változással. Egy nagyon fontos ügyfelemmel kávéztam. Cégvezető. Semennyire sem értek a stratégiai dolgokhoz és a business coaching világa sem érdekel. Viszont nagyon szeretek figyelni, kérdezni, érzékelni… majd újra visszakérdezni, ha kell visszaismételni azt, amit a másik kimondott. Igazából együtt gondolkodtunk. Semmi több. A végén a másik mégis valahogyan TÖBB lett. Talán kapott egy új színt vagy csak egy új árnyalatot.
Aztán a következő nap levelet kaptam egy másik cégvezetőtől. Volt egy megbeszélésünk pár hete, amikor a kommunikációs feladatok mellett az őt foglalkoztató emberi témákat is nyitogatni kezdtük. Megtisztelő volt a bizalom, amivel megajándékozott. Még másnap visszacsatolt, hogy nagyon jól mentek az üzleti ügyei, mert az új hozzáállása megtartotta a nyugalmi pozícióját. A mostani levelében feladatokat küldött át, majd a végére oda írta, hogy nagyon időszerű a következő kávézás. 
Én pedig mosolyogtam, teljesen, szívből. Csodálatos dolog valami olyannal foglalkozni, ami örömet ad, amitől szárnyalunk, amitől legalább egy kicsit jobb lesz a világ, könnyebb lesz másoknak… és nem mellékesen még fizetnek is érte.
Ja, hogy nem így terveztem?! Nem bizony. Teljesen más élt bennem a jövőmmel kapcsolatban még 1 évvel ezelőtt is. Toporzékolhatnék, hogy mi lesz a coaching sorsa kishazánkban, a sok angyalkártyám, elképesztő mennyiségű coaching könyvem, sok-sok teszt, feladatlap, felmérő, szakirodalom. Figyelmet adhatnék annak a fura és kifordult értelmezésnek, ami következtében kormányunk olyan törvényeket alkot, hogy a segítő szakma teljesen átalakul. Talán (sőt biztosan) ez sem véletlen, hiszen 2020 a változásokról szól. Ha pedig nagyon sokan akarnák csak elszenvedni a változásokat, akkor azért az Élet (menetrend szerint) a megsegítésünkre siet és helyzetbe hoz, hogy inkább menjünk elé és mi magunk „irányítsuk” a változásokat. Nehogy félreérts! Ebben a helyzetben Te nem karmester leszel. Neeeem. Változol, a sor elején állsz, példát mutatsz, bátor leszel és az Élet veled tart. Ez az „irányítsunk” ügy mögöttese. 
Bocs.
Hogyan lesz akkor idén?
Mondom. Ha olvastad Veres Mónika legújabb írását, amelyben 2020-at az Istentudás Évének nevezett, nem mondok újat Neked. A tennivalók olvasása közben azt éreztem, hogy Mónika coach lett. Vagy mondjuk azt, hogy azt a pár sort én írtam. De hiszen simán lehet bármelyik, ráadásul minden egy. Ha jól figyelünk egészen elképesztő összefüggések felismerésével újra és újra rájöhetünk, hogy rettentő jó dolog ÉLNI.
Szóval….
– Célok, célok, szem rajtuk és nagyon figyelni, majd tenni és újra a célon tartani a figyelmet.
– Hinni, imádkozni, a legjobbra számítani.
– Energiát adni a figyelemmel és érteni ennek felelősségét.
– Érteni a szeretet lényegét és működtetni azt.
– Beleállni, egyéni felelősséget vállalni.
– Kapcsolódni mindenkivel, akinél láncszem van számunkra, akinek láncszemet adhatunk.
– Együttműködni a Mindenséggel.
– Bátran élni. Ha jön a jel, akkor engedni, elengedni, befogadni, örömmel és kíváncsian a változásba karolni.
– Alázatot gyakorolni és nem a sült galambot várni, hanem tenni és újra TENNI.
– Szenvedéllyel élni, tudni, hogy játék az egész… és érteni, hogy minden kicsi elmozdulás segít.
– Isten kezét megfogni. Pontosabban kérni, hogy engedje meg, hogy foghassuk a kezét és vele haladhassunk az úton…
Ennyi. Elsőre pont elég. Ugye!?!? Ha pedig jó lenne ezt az egész folyamatot működtetni és egyedül átmenetileg nehéz, akkor keress meg bátran, ha úgy érzed, hogy SZOLGÁLATODRA lehetek, akkor tudd… én vagyok. Itt vagyok. Érted is vagyok!
Az élet szép! Mondtam már?
————————————————–
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®