Home / gondolatok / Visszatérő álmok

Visszatérő álmok

Álmok. Azok valami egészen varázslatos dolgok. Elhiszed? Hogy állsz a sajátjaidhoz?

Mesélek az álmaimról kicsit – ha érdekel. 3 és fél évvel ezelőtt a nyár nagy része azzal telt, hogy a kis toronyszobát, a bérelt kis irodámat szépítgettük, újítgattuk a barátaimmal.
Nagyon jó emlékek kapcsolódnak hozzá. Sokat dolgoztunk vele, de még többet nevettünk, beszélgettünk, a sarki kávézó teraszán pihentünk. Elképesztően hálás voltam (vagyok), hogy hosszú hétvégéken keresztül jöttek és velem együtt dolgoztunk, kifáradásig. Festettünk, mázoltunk, padlót raktunk, cipekedtünk.
Aztán elkészült. Végül a képek és táblák is felkerültek a falra. Szép lett. Vagyis aranyos. Az adott körülményekből kihoztuk a legtöbbet – talán így a legkorektebb.

Most a napokban, egyik este az utolsó ügyfelem vártam, már sötétedett. Amikor rátévedt a szemem a fehér táblára és a sarkában a hűtőmágnesre. Elképedtem. Valamikor a felújítás végén találtam, talán a földön, és feltettem anno a táblára, mint egyetlen felületre, ahol megtapad a mágnes. Évek alatt sokszor megfordultam a kis irodámban, így elég sokszor rátévedsz a szemem a hűtőmágnesre.
Egy párhuzamos szálként megjelent a szívemben talán 1-2 éve, hogy kicsi ez az iroda, sehogy sem vagyok „én” igazán. Túlhordtam, máshová húzott már a szívem, de még nem pontosan láttam és tudtam, hogy merre. Elméletileg.

Ugyanis gyakorlatilag pontosan tudtam. Ez itt a csavar a történetben! Tehát a múltkori estén, ahogy vártam az ügyfelem, összeállt a kép. Elég döbbenetes. Ugyanis pár hónapja már zajlik az új irodám felújítása. Nagyon kis aranyos lesz és egészen más energiák lengik körül. Az a típus, ahová jó megérkezni és jó ott lenni, jó maradni. Na, de hol a csavar?
Nos… ott, hogy most az erkélyen állva pontosan az a kép van a szemeim előtt, ami azon a kicsi hűtőmágnesen, amit 3 éve feltettem a táblára. Csak épp most a teljes valóságában.
Készítettem is egy fotót, ott a nap végén – fáradtan, kicsit elcsigázva a sok-sok történettől, ami a nap folyamán megérkezett hozzám – de nagy-nagy örömömben.

Döbbenetes az a kirakós, amit egész életünkben rendezgetünk. Ugye?!

Fel tudod idézni, hogy a visszatérő álmaid hogyan valósultak meg sorban, egymás után? Élt benned egy kép róluk? Tudtad/tudod dédelgetni, szeretgetni, szó szerint gondozni őket? Megtettél minden tőled telhetőt, hogy haladj feléjük? Ha kellett, dolgoztál az önkorlátozó hiedelmeiden, kishitűségeden, blokkjaidon?
Mennyire érzed, hogy az együttműködés a Mindenséggel, a feltétel nélküli bizalom, a megengedés és az egyéni felelősségvállalás milyen nagy mértékben tudja támogatni mindazt, ami Neked igazán fontos?

Az élet szép! Mondtam már?
—————————————————–
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Top