Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy merünk-e átlagos életet élni. Tudod, hogy miért veszélyes ez a kérdés, szövegkörnyezetéből kiragadva? Nos, egyszerű. Egészen más kezd átlagos lenni, mint 20-30, sőt akár 10 éve. Tévednék?Kinek mi az átlagos?
Hallottál már a 25 éves Aleksandra Sadowska lengyel lány történetéről? Ő hazájában egy ismert ketrecharcos rapper. Na már a foglalkozása sem átlagos, de most nem erről akarok mesélni Neked. Szóval Alaxandra úgy döntött, hogy egy Popek nevű népszerű rapper mintájára ő is tetováltatja a szemgolyóját. (Még videó is van a neten arról, hogyan készült Popek szemgolyó-tetoválása, hogy minél pontosabban másolható legyen.) Mert ugye, ez teljesen “normális” ötlet. 🙁 Ráadásul megint azt látjuk, hogy a véleményvezérek ELKÉPESZTŐ módon hatnak a környezetükre, legyen az akármilyen irány. Mert tudjuk, hogy a minták nem mindig “építenek”. De az átlagos élet szempontjából ez is megint kezd viszonylagossá válni, hiszen, ahogy változik a világ, úgy alakul át az, hogy mit tekintünk normálisnak és mit nem. Így már talán tisztul a kép, hogy az átlagos élet mennyire formálódik folyamatosan. Kemény világ.
Mit tehetünk? Nos elég sokat. Aleksandra bámulatos ötlete nem sült el jól, hiába akart “átlagos” vagy éppen hogy nem átlagos életet élni, ami lassan beszivárog korcsoportjába. Ugyanis az ő tetoválója rossz anyaggal csinálta a műveletet, így mindkét szemére megvakul a lány, szépen lassan… és a folyamat visszafordíthatatlan. 🙁 Mellékesen jegyzem meg, hogy az oldalán látható képek alatt szerencsére több hozzászólás van, ami szelíden, de megkérdőjelezi, hogy valóban szükség van-e ahhoz, hogy ilyen módon váljon egyedivé.
Átgondolandó. Talán élhetünk különleges, egyedi, izgalmas, színes életet úgy is, hogy közben nem halunk bele. Kicsit sem. Sőt, a hatásunkra más sem. Ehhez viszont valami nagyon mély alap értékeket kell felkutatnunk a világban és persze önmagunkban.
Az átlagos unalmas?
Döbbenetes. Sajnos az, hogy kinek mi az átlagos élet, mitől lesz tartalma, értéke, az is nagyon viszonylagos. Ez a folyamat megállíthatatlan, minden formálódik, változik. A mi felelősségünk talán annyi, hogy vigyázunk azokra az értékekre, amiket kaptunk, amiket megalkottunk, amelyek tényleg hozzátesznek egy élhetőbb, tartalmas és építkező világhoz. Na igen. De ez is olyan megfoghatatlan. Arra jutottam, hogy hallgassunk a színünkre, mindegy, hogy 20-30 vagy akár 50+ évesek vagyunk. Merjünk átlagos életet élni, de abba olyan dolgokat, fogalmakat, értékrendet pakoljunk, ami nem arról szól, hogy bármi legyen, csak a megszokott ne. Bármi, csak a tömegtől eltérő legyen. Bármi, amivel kilóghatunk a sorból. Bármi, amivel több lájkot zsebelhetünk be. Mert ez nem a valódi. Nem az igazi. Nem az életet támogatja. Aki azt hiszi, hogy lehet követendő út ez a (vagy jellegében ilyen) fajta deviancia, azt szerintem megvezették. Csúnyán.
Amúgy a szemünk elképesztő szimbólum. A szemünkben benne van az egész világ. Az, amit élünk. Ha valaki jól figyel, az szinte mindent megtud egy másik tekintetben elmerülve. Ennek a történetnek fontos üzenete van számunkra, függetlenül attól, hogy nem erről a konkrét esetről szól a mai mondanivalóm. Sőt!
Továbbgondolom. Léteznek egyetemes, kortalan értékek, amelyek hozzásegíthetnek, hogy a mutálódó emberiség kicsiny magjában maradhasson az, aki tovább akar vinni valamit abból, hogy mit is jelent tudatos, felelősségteljes, gondolkodó, egészséges emberi lényként létezni.
Izgalmas feladat. Ugye?! Van súlya, ami legalább annyira terhelt, mint inspirálóan felemelő.
Izgalmas feladat. Ugye?! Van súlya, ami legalább annyira terhelt, mint inspirálóan felemelő.
Az élet szép! 🙂 Mondtam már?
———————————————————
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®